Erdélyi Konyha Boszorkánykonyha
III. évf. 2016. - 1. (9.) szám - tavasz

Erdelyi Konyha

Oldalszám: 80     Ára: 7,00 lej
Keresse a hírlapárusoknál!

Semmi varázslat, színtiszta élet

Óriási élmény volt számomra, amikor egy pszichológus ismerősömnek feltettem a kérdést: ha már úgyis szaki ezekben a lelki dolgokban, mondja már meg, hogy mit tehetnék annak érdekében, hogy mindenki elfogadjon, és ő kérdéssel válaszolt: „Ugyan már, miért kellene mindenki elfogadjon?” Valószínűleg fogalma sincs róla, mekkora változást indított el bennem a kérdésével.
Ő még mesélt: különös paradoxon ez a világ, egyre több önsegítő és önfejlesztő tréning működik, tanfolyamokon tanítják, hogyan legyünk boldogok, a Facebook is tele van pozitív üzenetekkel, az emberek mégis egyre zárkózottabbak és frusztráltabbak. Mindenhol meg akarunk felelni, túl akarunk teljesíteni. Olyasmiket teszünk, amire nem is vágyunk, hogy megfeleljünk a szülőknek, az élettársnak, a főnöknek, a gyerekeknek, a kihívásoknak és a többi. Lemondunk vágyainkról és céljainkról, így feladjuk személyes szabadságunkat is.
„A szabadság oltári kívánatos valami, ám ahhoz, hogy az ember szabad lehessen, legelsősorban önmagát kell meg- és felszabadítania” – mondja a méltán közkedvelt írónő, Vavyan Fable, akivel egy érdekes interjút is olvashatunk a lapban.
A pszichológus ismerősöm kérdése után átreformáltam a világomat. Tulajdonképpen nem is tartozom számadással senkinek. Jó, persze ott a családom, őket mindennél jobban szeretem, a munkám, amiben kiteljesedhetek, és a mindenféle kötelezettség – de azon túl végül is nem kell azon aggódnom, vajon mit gondol rólam a szomszéd néni, amikor végigkísér tekintetével az utcán, és nem kell bűbájos mosolyt lebbentenem a húsos boltban az eladóra, ha szép csirkecombra vágyok. Végül is jogomban áll azt mondani, hogy elnézést, de nem ezt, hanem azt kérem, és a nénike is visszamosolyog, ha integetek neki. Hiszik, nem hiszik, már ez is felszabadító érzés. Mert a megfelelni vágyásnak sosincs vége, csak fokozatai vannak, mégpedig egyre súlyosabbak.
Ha rádöbbenünk, hogy mindez nem is olyan fontos, figyelmünket értékesebb dolgokra terelhetjük, amiket csoportosítunk is: első a család. Ehhez nincs szükség kommentárra, mindannyian örömmel teszünk eleget kötelezettségeinknek. Második a munka, a karrier. Erről sem tudok újat mondani, mindannyian próbáljuk megállni a helyünket, a lehető legjobb tudásunk szerint. De ott vagyunk az első három között magunk is: én, mint személyiség. Sok álmunk és vágyunk van, amit öröm megélni. Mindannyiunk számára elégtétel, ha egészségesen táplálkozunk, ha feltöltjük a vitaminkészleteket, ha finomakat eszünk. Tavasz van, engedjünk a csábításnak, menjünk erdei túrára, gyűjtsünk ehető és gyógynövényeket, frissüljünk, szépüljünk, méregtelenítsünk, és mindeközben önmagunkra találunk bizonyosan. Lapunkban megpróbálunk mindehhez segítséget nyújtani. Ha pedig fáradtan hazaérünk, nyújtózzunk végig a kanapén, és olvassunk pár érdekes írást elődeinkről, önmagunkról és érzéseinkről. A Boszorkánykonyha legújabb számában ezúttal is megpróbáltunk frissek és színesek maradni, pont mint a zsendülő tavasz, amit ezúton is köszöntünk sok szeretettel! Csak így. Boszorkányosan, természetesen.

Fagyal Hajnalka

Ízelítõ

Második évfolyam


Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha

2015

Első évfolyam


Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha

2014