ját. És ha már õ a borászok védõszentje, természetes, hogy a szõlõmûvelõk január 22-e, Vince napjának idõjárásából az eljövendõ bortermést igyekeznek megjósolni. Szép, napos idõ esetén jó, ellenkezõ esetben rossz bortermésre jósoltak. A tapasztalatokat így fogalmazták meg: „Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince”, vagy másik változatban: „Ha fénylik Vince, megtelik a pince. Ha csepeg, csurog, kevés lesz a borod.” Más megfigyelés szerint, ha reggel a kocsi jégen jár, de a verebek napfényben fürdenek délután, akkor lesz jó igazán a termés.

A szõlészek azt tartják, hogy ez a nap a szõlõvesszõ „pálfordulója”, és ez okot ad egy kis ünneplésre. Sok helyen hetekkel elõbb megy a szelíd vetélkedés, huzakodás, hogy kinek a szõlejében üljék meg e jeles napot. Az ünnepen aztán szalonnát, kolbászt, hurkát, kenyeret csomagolnak, és szánkón a hegyre mennek. Mulatozás közben természetesen a boros üveg is kézrõl kézre jár. Evés után gömböcöt akasztanak egy tõkére, hogy a gömböchöz hasonló nagyságú fürtök teremjenek.

Városi emberek ma már nem-igen tudják pontosan, mi is az a „gömböc” (más néven kulena vagy kulen). Jó esetben is összekeverik a henteseknél kapható füstölt disznósajttal. Nos, az õseredeti gömböc az a sertésnek a legtöbbször májas, néha véres hurkatöltelékkel megtöltött gyomra. Sokszor a töltelékbe innen-onnan leesõ hús-, belsõség- és bõrdarabok is kerülnek, mint a disznósajtba, de a gömböcöt nem tartósítják füstöléssel, csak megabálják, mint a hurkát, és nem sokkal elkészítése után, még frissen elfogyasztják. Ha nemcsak a gyomrot, hanem a néhai sertés vakbelét is megtöltik, akkor ezt megkülönböztetésül kis gömböcnek hívják. Errõl szól a jól ismert mese is… melynek igazságtartalma valahol ott van, hogy a gömböc belseje mindenfélét befogadott magába, nyilván nem önszántából.

De térjünk vissza a derék vincellérekhez, akiket e kitérõ erejéig magukra hagytunk! Mielõtt hazamennek, vince-vesszõt metszenek, és nótaszóval vonulnak le a hegyrõl, a rossz nyelvek szerint idõnként kissé bizonytalan léptekkel. Ennek oka az, hogy az elterjedt hiedelmek közé az is tar-tozik, hogy e napon sok bort kell inni, hogy a következõ termés is bõséges legyen. Mikor hazaérnek, a szõlõvesszõket a meleg szobában öblös szájú üvegbe helyezik. Ha ezek kihajtanak, akkor nem fognak elfagyni a szõlõszemek. Elterjedt szokás volt az is, hogy a szõlõterület széleit a másik védõszent, János napján szentelt borral vagy szentelt vízzel locsolják meg. Néhol ilyenkor keresik meg a takaráskor földbe rejtett boros üveget, melynek tartalmát aztán Vincére emlékezve örömmel elfogyasztják.

De köszöntik Vince napját a madarak is! A svábok és szászok szerint ilyenkor tartják a madáresküvõt (Vogel-hochzeit), ezért nem illendõ õket erdei munkákkal, fadöntéssel megzavarni, hiszen akkor nem tudják majd jó szívvel másnap a Szent Szûz kézfogójának napját énekükkel üdvözölni.

Kedves Olvasók! Ha tehetik, köszöntsék Önök is a Vince-napot egy kis gömböcbõl való jóízû falatozással, egy-két pohár jó bor kíséretében. Egészségükre kívánja,

Kajuk Gyula – Budapest

Zaragozai Vincét a Diocletianus-féle keresztényül-

dözés idején Valenciában vetették börtönbe, és

a. D. 304-ben vértanúhalált halt. Csontjait Valen-

ciában õrzik. Vince neve latin eredetû (Vincenti-

nus), jelentése: gyõzedelmes. Lehet, hogy alakja

és emlékezete feledésbe merült volna, vagy hát-

térbe szorul a katolikus védõszentek végtelen so-

rában, ha ettõl egy mulatságos félreértés meg

nem menti. Párizsi borkereskedõk, felületes nyelv-

ismeretük alapján félreértve nevének eredetét, azt

nem a gyõzelemre, hanem a borra (vin) vezették

vissza, és a vértanút a borkereskedõk céhének vé-

dõszentjévé választották. Ezt aztán átvették a Raj-

na-vidéki, elzászi német és francia vincellérek, szõ-

lõmûvesek is, és a hagyomány meggyökeresedett,

annak ellenére, hogy a jámbor szentnek a szõlõhöz,

borhoz semmi köze sem volt.

Szent Vince napja rövidesen termésjósló nappá

vált. Vincét úgy tisztelik, mint aki legyõzi a tél sötét

hatalmait, és elõkészíti a lassan közeledõ tavasz út-