Fánkillatú farsang

és végtelen szerelem

Február nem tartozik a kedvenc hónapjaim kö-

zé, ilyenkor általában már elõvesz a tél és a ke-

vés napsütés miatti borongós hangulat. Mégis

minden évben igyekszem valahogy átvészelni,

észrevenni a pozitívumait is ennek az idõszak-

nak. Alapvetõen optimista emberként próbálom

magamat meggyõzni: ha február, akkor nem-

sokára március, és lassan-lassan megérkezik a

tavasz.

Ezt a hónapot elsõsorban a farsang miatt sze-

retem. Rengeteg vidám emlékem van kisiskolás

koromból, amikor éveken keresztül sikerült be-

zsebelnem a legjobb álarcos öltözékért járó

díjat. Voltam koldusasszony, cigánylány, de

még kalóz is, és édesanyám mindig igyekezett

nem a divatos ruhákkal felöltöztetni, hanem öt-

letes álruhát kreált nekem egyszerû alapanya-

gokból. A farsangi mulatságok színt hoznak az

életünkbe, érdemes nagyobb családban vagy

baráti körben is megünnepelni a vígság idõsza-

kát, mely a húsvét elõtti nagyböjtöt elõzi meg.

Ma is sok helyen éltetik a régi hagyományokat,

nemcsak álarcos, jelmezes, hanem batyubálokat

is rendeznek. A gyermekek számára pedig cso-

dálatos élmény, ha valamelyik kedvenc figurájuk

bõrébe bújhatnak néhány órára. A farsang má-

sik jellemzõje az evés-ivás, mindenki elkészíthe-

ti a közkedvelt fogásokat. A fánk illata pedig

mindent belep, akár minden napra készülhet va-

lamilyen, hiszen számos formában, hozzávalók-

kal süthetjük ezt a finomságot.

Dédnagymamám gyakran üldögélt a kályha mel-

lett, miközben sütögette az ízletes pánkókat.

Legtöbbször kelt tésztából egyszerû szalagos

fánkot varázsolt elénk. A gyermekek mintha

messzirõl érezték volna, hogy fánk készül, oda-

sereglettek, csipegettek a nyers tésztából.

Ilyenkor mindig megdorgált minket, viccelõdött,

hogy a tészta megdeged a pocakunkban, de sze-

rette, ha ott kíváncsiskodtunk, amíg õ sütött-fõ-

zött. Olyan fánkot, amilyent õ készített, nem so-

kan tudnak sütni. Valahogy a szíve-lelke is benne

volt… A fánk illatát pedig magán viselte, sokszor,

amikor megpusziltuk, jóval késõbb is úgy tûnt

számunkra, mintha még mindig éreznénk. A

mellé kínált dzsemek, lekvárok pedig finomabb-

nál finomabbak voltak: a legtöbb gyümölcsöt

maga termesztette, dédelgette, amíg be nem

ért, és üvegbe nem került.

A régi néphagyományok szerint a sok farsangi é-

tel elfogyasztásától elõdeink azt remélték, hogy

a következõ év bõségesebb lesz. A fánknak pe-

dig egyenesen mágikus erõt tulajdonítottak.

Vannak vidékek, ahol a kocsonya is jellegzetes

farsangi ételnek számít, ezt is ebben az idõszak-

ban tálalják. Végül elérkezik a húshagyó kedd, a

farsangtemetés, ami az egész tél elmúltát jelzi.

Ha valaki Hargita megyében jár ilyenkor, min-

denképp látogasson el Gyergyóditróba, ahol va-

lóban hagyományosan temetik a telet.

Az elmúlt években február egy nyugatról hozott

szokást követve a Valentin-, azaz Bálint-napról

is híres lett. A szerelmesek napja megosztja a

közvéleményt, sokan – bevallom, én is – úgy vé-

lik, nem szükséges a giccses, szívecskés ünnep

ahhoz, hogy bizonyítsuk szeretetünket. Minden

párkapcsolatban az lenne a fontos, hogy a hét-

köznapokon is oda tudjunk figyelni egymásra, le-

gyen idõnk a másikra, kimutassuk érzéseinket,

és folyamatosan újdonságot vigyünk a szerel-

relmünkbe, mert akkor sok év múlva is örömteli,

boldog lesz az életünk, a kölcsönös szeretet be-

ragyogja a család minden napját. Ez nem egy-

szerû feladat, ehhez nem elegendõ egyetlen nap

minden évben, február 14-ének nincs ekkora va-

rázsereje… Amennyiben mégis jelentõséget tu-

lajdonítunk a Valentin-napnak, akkor ne az üzle-

tek giccses kínálatával, hanem egy ízletes, ro-

mantikus vacsorával lepjük meg kedvesünket,

ezt megtehetik nemcsak a nõk, hanem a szíve-

sen fõzõcskézõ férfiak is.

Kívánom, hogy az év második hónapja legyen

fánkillatú és szeretetteljes az Erdélyi Konyha

minden olvasójának!

Barabás Orsolya,

Gyergyószentmiklós