Erdelyi Konyha

Corvin Erdélyi Konyha Extra
V. évf. 2016. - 2. szám - Advent és Karácsony

Erdelyi Konyha

Oldalszám: 68     Ára: 5,00 lej
Keresse a hírlapárusoknál!
Tökéletes karácsony


Van egy furcsa eszményképünk a karácsonyról, ami valószínűleg az amerikai filmek hatására fészkelődött be a tudatunkba: mindennek tökéletesnek kell lennie, mindennek csillognia kell, nekünk meg pihentnek, mosolygósnak, feltétlenül boldognak kell lennünk. Vagy legalábbis annak látszanunk. <br>
Az utóbbi időben sokszor gondolok a gyermekkoromra... Eszembe jutnak azok a havas telek, amikor alig tudtak bevinni a házba, folyton kinn az utcán meg a kubikban szánkóztunk, korcsolyáztunk, „csicsonkáztunk”. Látom a szöszke fürtöket, a kislányt, amint kisszékre állva segít mamának mosogatni, zsebkendőt vasalni, vagy bedugja a fejét a párnák alá, hogy ne hallja a disznó visítását. De látom azt a karácsonyi napot is, amikor fehér bojtos, sálas sapkában, illetve a mama kötötte fehér gyapjúkosztümben ül a szánkón, és édesapja húzza végig a falun, templomba menet. Sikongat, amikor apja meg-megiramodik, vágtat vele, ám az a kedvence, amikor hirtelen megállva ránt egyet a szánkó kötelén, az megpördül néhányszor, és ő a szánkóval együtt pördül-forog. Édesanyja tisztes távolból, a járdáról figyeli őket mosolyogva, de persze nem állhatja meg, hogy oda ne szóljon, vigyázzanak. Ez az emléksor sokszor lepergett előttem mostanában, úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna, pedig már legalább 30 éve annak. Mégis, ami abból a napból leginkább megmaradt, az a látvány, az érzés, a hangulat. Mert hófehér volt minden körös-körül, a járda meg az aszfalt is; a nap szikrázóan sütött, alig tudtam nyitva tartani a szememet, annyira zavart a nagy fehérség, ragyogás; a templomban pedig szájtátva hallgattam egy történetet, amiben csodás dolgokról, angyalokról, pásztorokról volt szó, akik mindannyian egy újszülött kisdednek hódoltak. Mindennek megkoronázásaként pedig a nagyok elő is adták a történetet, és én gyermeki naivsággal azt hittem, hogy akkor és ott megszületett a Megváltó.
Másra nem emlékszem a régi karácsonyokról. Nem tudom, hogy édesanyám és mamám mikor takarítottak, mikor sütöttek, mikor főztek. A disznóvágás és maga az ünnep közötti időszak teljesen kiesett. Bizonyára mert az nem volt annyira fontos. Csak azt tudom, hogy karácsonykor volt minden: étel, ital, sütemény, és édesanyám nyugodtan eljutott a templomba, utána jutott idő be-bemenni egy-egy rokonhoz, leülni, megkóstolni a sütiket, beszélgetni, este pedig pihenésképpen édesanyám is ugyanúgy tudta nézni a tévét abban a kétórás műsoridőben, mint én vagy édesapám.
Manapság, amikor mindig csak rohanunk, és sosem érünk dolgaink végére, szinte csak álomnak tűnik egy olyan karácsony, amikor minden elkészül, minden tökéletes, minden olyan, ahogyan a filmekben látjuk. Pedig nem is kell olyannak lennie. A gyerekek 30 év múlva nem fognak rá emlékezni, hogy takarítottunk-e vagy sem. Ők a hóra, a szikrázó napsütésre meg a sikongatásra fognak emlékezni, arra, hogy volt minden: étel, ital, sütemény, no meg egy történetre, amely talán akkor és ott a szemük előtt vált valósággá, bizonyossággá.
Jó lenne, ha erre gondolnánk, és drága ajándékok, hamis csillogás helyett megpróbálnánk élményeket, majdani emlékeket adni nekik. Mert akkor elmondhatjuk, hogy tökéletesek a karácsonyaink.
Békés, szeretettel teli ünnepeket kívánunk mindenkinek!

Sütő Edith Magdolna

Ízelítõ


További ízelítő a tartalomból:
  • Négy hét van még karácsonyig
  • Rendhagyó advent
  • Ünnep az ablakban
  • Advent a böjt időszaka is
  • Disznóvágós receptek a Marosmentéről
  • Előételek mindenki ínyére
  • Leves nélkül nem ebéd az ebéd
  • Novella: Valóban
  • Főételek, az asztal ékessége
  • A bor bizalmi kérdés
  • Húsmentes ünnep
  • Nincs időnk, rohan a világ velünk...
  • Köretek krumpliból
  • A szeretet ízei
  • Falatnyi örömök, édes apróságok
  • Szállást keres a Szent Család
  • Mi szem-szájnak ingere Csábító sütemények
  • Ellenállhatatlan fatörzstorták
  • Hangulatos italok
  • A konyhából... szeretettel Gasztroajándékok