Corvin Erdélyi Konyha
X. évf. 2018. - 4. (101.) szám - április

Erdelyi Konyha

Oldalszám: 44     Ára: 4,90 lej
Keresse a hírlapárusoknál!
Előfizethető!
 
Itt a tavasz, szánjunk időt magunkra!

Nézek ki az ablakon, rácsodálkozva a természet megújulására, az örökös körforgásra. Ahol nemrég még a hófödte csúcsokban gyönyörködtem, most már ébredezik a táj, rügyek fakadnak, virágok tűnnek fel. Az életünk is ilyen, mint az évszakok, még ha nem is óramutató pontossággal, de egy igazi körforgás. Hegyeket és völgyeket élünk meg, van benne viruló tavasz és zord tél egyaránt. De hogy mennyire válik teljessé és csodává, nagymértékben rajtunk múlik. Megpróbálunk erre odafigyelni, valamilyen mértékben befolyásolni? Vagy csak sodródunk, és egyik nap a másik után, hónapok telnek el anélkül, hogy rátekintenénk, hol is tartunk... Tovaröpülnek az évek, és csak sajnálkozhatunk, hogy kimaradtak dolgok, amire vágytunk, pillanatok, amiket nem éltünk meg a maguk teljességében, örömében, mert máris a következőkre gondoltunk.
Nem butaság bakancslistát írni, még ha nem is a klasszikus fajtát, hanem egy hétköznapokra, realitásra leegyszerűsíthetőt. Nekem az első helyen az énidő szerepelne. Hogy merjek kissé önző lenni, nem mindig másokkal és mással foglalkozni, hanem önmagámra is figyelni. Mi az, amire szükségem van, mi az, amire vágyom. És ha tudom, mit szeretnék, akkor szorítsak rá időt. Menjek el futni, üljek félórácskát az almafa alatt, csak úgy, mindenféle pluszcselekedet nélkül. Vagy olvassam el azt a könyvet, ami a polcon porosodik, mert túl vastag, és túl mélyreszántó gondolatokat tartalmaz ahhoz, hogy két tennivaló közötti tízpercekben elmélyülhessek benne. Igyak egy finom, különleges kávét a barátnőmmel cseverészve, próbáljak ki egy olyan receptet, ami eddig túl bonyolultnak tűnt. Vállaljak kihívásokat, ha az jót tesz az önértékelésemnek. Tanuljak idegen nyelvet, vagy iratkozzak be egy főzőtanfolyamra. Ki-ki megtalálja azt, ami kapcsán érzi, ez most róla szól, önmagáért teszi. Mert ez ad erőt, lendületet, ez teszi örömteljessé az életünket, így nem fásulunk bele a hétköznapokba.
18 éve foglalkozom írással, nap mint nap oldalakat pötyögök a számítógépen. Nemrégiben baráti társaságban töltöttünk el egy hétvégét, ahol feladat volt, hogy egy adott témában fogalmazzuk meg a gondolatainkat, csendben, időt szánva rá, elmélyülve, hagyva, hogy előtörjenek az érzéseink, és azt vessük papírra. Meglepő felfedezés volt, hogy egyszer csak röpülni kezdtek a betűk, szinte magától írt atoll, és pillanatokalatt oldalak teltek meg a kis vonalas füzetben. Elméláztam azon, vajon mikor írtam utoljára ilyen lelkesen, ennyire szívből, lélekből? Valahogy az évek alatt rutinná, napi kötelességgé vált az írás. Pedig valamikor a szenvedélyem volt, az, amit a legjobban szerettem. Elhatároztam, mindent megteszek azért, hogy újra és újra megéljem ezt az érzést. Az énidőm része legyen, hogy írok, a magam örömére, azért, mert jólesik, mert belülről jön a késztetés, és nem azért, mert ez a munkám.
Önök tudják már, mivel töltenék ki az énidejüket? Ha például sütésselfőzéssel, akkor válasszanak lapunkból recepteket. És tegyék ezt önmaguk örömére, ne azért, mert muszáj ma is valamit az asztalra tenni.
Érzik? Itt a tavasz, örüljünk neki!

Barabás Orsolya

Ízelítõ

Idén jelentek meg


Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha

2017-ben jelentek meg


Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha
Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha
Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha
Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha

Erdélyi Konyha arhívum » »