Corvin Erdélyi Konyha
X. évf. 2018. - 9. (106.) szám - szeptember

Erdelyi Konyha

Oldalszám: 44     Ára: 4,90 lej
Keresse a hírlapárusoknál!
Előfizethető!
 
Félig tele, vagy félig üres?

„Az emlékezésnek is van éghajlata, flórája és faunája. Ez az éghajlat egyáltalán nem mérsékelt. Telítve van végletekkel. Az igazi ősz soha nem az, amelyet éppen megélünk, hanem az a másik, aranyfürtös, halálra érett és csodálatos, melyre egy tavasszal emlékezünk." (Márai Sándor)
Amióta külföldön, többnyire nagyvárosban élek, ahol teljesen más az ősz, mint a mi vidékünkön, az első levelek lehulltával egyre többször eszembe jutnak (lehet öregszem?) gyerekkorom őszei, amelyek nemcsak az iskolakezdésről szóltak, hanem ezer más meglepetést is tartogattak számunkra. Szerencsésnek érzem magam, mert megadatott, hogy falun élő nagyszüleim által átélhessem az ősz gyümölcsöt érlelő melegét, és azt a jóleső érzést, amikor saját gyümölcsösünkben, szőlősünkben szüretelhettünk, majd segíthettünk a télire való elraktározásban is. Sosem fogom elfelejteni a vadasdi és rigmányi szilvaszedéseket, az almaszüretet, amelyen az egész család, sőt barátok is részt vettek, a szekérrel való indulást a ködös őszi reggeleken, a fára mászást, hogy a télire való gyümölcsöt kézzel helyezzük a kosárba, a fák árnyékában elköltött ebédet, túrót, szalonnát, érett paradicsomot, paprikát, a sok viccelődést. Bár sokszor többszekérnyi szilvát, almát fuvaroztunk haza este, sosem untuk magunkat közben. Az a kép is előttem van még most is, amikor apai nagymamám és egy szomszédasszonya két napon keresztül is pattogatták, majd főzték, kavargatták a hatalmas üstben a szilvaízt, vagyis a kotyót, amit mi is megkóstolhattuk finom házi kenyérrel.
A szőlőszüret már sokkal rangosabb, ünnepélyesebb volt, mint a szilvavagy almaszedés, mert a nagyszüleim falujában az egész falu ugyanazon a napon, egyszerre fogott neki a szüretelésnek, kacagástól, énekléstől, han-goskodástól zengett a határ, a felnőttek pálinkával koccintottak reggel, a háziasszonyok kalácsot sütöttek a szüretelőknek, vacsorára pedig töltött káposztát főztek. És az egykori regruták általában ugyanazon a napon tartották a szüreti bált. Sokszor vicces esetek is történtek szüretelés közben. Például évekig emlegettük, amikor egyszer a hoah vagy nova szőlő (direkt termő) kissé túlérett szüretre, folyton lepotyogott a fürtről, és a földről kellett szedegetnünk; az egyik nagybátyánk befeküdt a tőke alá, úgy csipegette fel a szőlőt a földről, mert fájt a dereka a sok hajlongástól. És volt olyan év is, hogy rossz vödörben tüzet kellett gyújtanunk, hogy megmelengethessük a kezünket, olyan hidegben szüreteltünk. És télen nemcsak a lefojtott must vagy a bor emlékeztetett a szüretre, hanem nagymamám karácsonyi csemegeként a kamrában felaggatott, ott kissé megaszalódott, de isteni édes szőlője is-azóta is minden évben felszolgál ilyen szőlőt.
Mostanában nem nagyon jutok el a szüretekre, sokan már hiányoznak is az egykori szüretelőkből, de a szép emlékek mindig velem maradnak. Azt kívánom minden kedves olvasónknak, szülőknek, nagyszülőknek, hogy akik csak tehetik, próbálják megadni ezt az élményt a mai gyerekeknek is, és nem csak az élmények, emlékek kedvéért, hanem azért is, mert úgy érzem, ebben van a jövő (vagy ebben is), hogy kis kertünkben, gyümölcsösünkben dolgozva mégtermeljük magunknak az egészséges táplálékot.

Kádár Katalin-Imola

Ízelítõ

Idén jelentek meg


Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha
Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha

2017-ben jelentek meg


Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha
Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha
Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha
Erdelyi Konyha Erdelyi Konyha

Erdélyi Konyha arhívum » »